ÉBREDJ EMBER Áll
az ember kifosztottan hisz
tűzzel-vassal a
nép nevében harácsoltak
mindent a
közösbe. És
mire az ember felocsúdik e
zsarnoki sakkozásból eszmevárak romjai
zúdulnak. Szabad
a préda! Marja
a koncot farkasi
vigyorral kinek
mancsa a
húsos tálba ér, menekítvén
azt alpesi
odúkba. Dudorászván
a fülekbe: Emberke
itt minden érted
és rólad szól. Dúlt
már tatár és török de
az ember mindig talpra
állt mert
lelkének nyila őt
a jövőbe lövellé. Most
ez íjnak tegezére tette
kését a zsarnok lelke
szárnyát bénítaná hadd
fetrengjen a
nemzet mocsárban szárnyaszegetten. Ébredj
ember hisz
az élet érted és
rólad szól. lászló
testvér Nagypénteken Tested
dárdával szúrva, Kezed,
lábad szeggel yárva, Végig
a magas kereszt Oldalain
vért ereszt. Míglen
lehajtván fejedet Atyádnak
ajánltad lelkedet Kiadod
leírhatatlan Kínok
között Óh
ártatlan. Lelki
töredelemmel Kereszted
alá állok. Szomjúhozó
lélekkel tekintek Reád, Tövissel
koszorúzott Megváltóm
Jézus! Reád
tekintek: Életem
szükségeit, Szívem
fájdalmát Ebben
öntöm ki, “Jézus
emlékezzél meg én rólam”! Nem
kérek a magam számára Elsőséget,
dicsőséget, sikert, Érezzem,
tudjam, hogy Gondolsz
reám, szeresz. “Nincs
senkiben nagyobb Szeretet
annál, mintha Valaki
életét adja barátaiért.” Te
életedet adtad én érettem A
keresztfán! “Testedet
ételül adtad, Véredet
italul adtad, Könnyeiddel
mostad meg lábainkat És
mégis egyedül maradtál!” Add,
hogy az élet keresztje, Fájdalma,
csalódása alatt Nyögve
érezzem, Hogy
nem vagyok egyedül! Veled
együtt hordozom a keresztet! Arra
vágyom, hogy: örömön, Bajon,
napsugaras úton, Vagy
sötét ború alatt, Életben,
halálban Kezemet
fogod Ketten
megyünk! Azt
kérem: Uram- Emlékezzél
meg én rólam, Szeretteimről
a Kereszthordozókról. Ámen Michalák
Ténai Júlia, Királyhelmec
|