Skultéty Csaba: A Szabad Európa Rádiótól az Ung partjáig A szerző 1951-1983 között volt a Szabad Európa Rádió hírszerkesztője és nemzetközi politikai kommentátora. 1992-ben telepedett haza. Írásainak gyűjteménye betekintést ad egy nyugaton élő, ám a magyarság iránt mélységesen elkötelezett, hitelesen tájékozott értelmiségi gondolatvilágába. Részlet
a könyvből: …- Apám vidéki ügyvéd volt Nagykaposon, egy akkor
gyakorlatilag színmagyar helyen. E kis járási székhelyen a család élte
tulajdonképpen változatlanul a maga magyar vidéki életét. Ötödik
gyermek voltam. Mécs Lászlóval, a katolikus premontrei szerzetes költővel,
-valamivel a születésem előtt került oda,- a szüleim nagyon jó barátságba
kerülhettek már nagyon hamar, mert felkérték születendő gyermekük
keresztapjának. Így a keresztapám tanított engem hittanra is, és
bennem maradt, hogy nagyon gyermekszerető volt.
A premontreiek fehér reverendát hordanak, és ő nekünk,
gyermekeknek így magyarázta meg a gyónást: látjátok, ez a reverenda
fehér, de hol itt, hol ott éri egy pecsét. Tehát ezt ki kell mosni,
van olyan pecsét a ruhán, ami könnyebben jön ki, és van, amelyik
nehezebben, de ha igazán kimostuk, akkor megint teljesen tiszta. Lehettem
úgy nyolcéves, amikor ezt tőle hallottam, mélyen megmaradt bennem. Az
akkori Felvidéken egy kis helynek is megvolt a maga szerepe a magyar
kisebbség életében. Apám politikai szerepet is vállalt, és hajszálon,
illetve rajta múlott, hogy nem került be a prágai parlamentbe. Ő azzal
érvelt, hogy éppen elég ügyvéd, jogász és földbirtokos van már a
magyarság képviseletében Prágában. Van ott egy nagyon felvilágosult,
értelmes és politizálni tudó parasztember, legyen ő a képviselő
helyette. Így is lett. Apám közéleti szerepe azt is jelentette, hogy a
házunkban a legkülönbözőbb személyiségek fordultak meg. Voltak,
akik az apámat látogatták meg, egyszóval bennünket, és voltak, akik
Mécs Lászlóhoz jöttek, és mivel nagy volt a barátság, vagy áthozta
őket, vagy jöttek maguk. Egyszóval rendszeres volt a vendégjárás.
Hogy megnevezzem néhányukat: Szentiványi József, a felvidéki magyarság
akkor egyik vezető politikusa, vagy apám régi kassai gimnáziumi barátja,
Grosschmidt Géza, szenátor a prágai parlamentben. Ma is a fülembe
cseng, azt mondja anyám az apámnak: te, olvasd már el Géza fiának a
legújabb könyvét, milyen ragyogó. Ez az író Márai Sándor volt,
akinek pedig a testvére Radványi Géza, a filmrendező. Hát ilyen
emberek fordultak meg akkor ott nálunk…. A
szerző a millenneumkor (2000. augusztus 20. Szent István) Mádl Ferenc köztársasági
elnöktől a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést kapta.
|