Március 15 - EMLÉKEZÜNK Lampérth
Géza: Dal a zászlóról Háromszínű
magyar zászlónk’ Mikor
látjuk lengeni: Szívünk
tűzzel és a lelkünk Imádsággal
van teli… Mint
nemzeti szentség előtt Levesszük
a kalapunk’ És
érezzük: e szent jelben Egyek
– magyarok vagyunk! Háromszínű
lobogónkon A
piros szín mi nekünk? Hősi
vérünk, amit bőven Hullatott
itt nemzetünk. Tenger
vérünk hullt e földért Hosszú
ezer év alatt… A
piros szín azt lobogja: -
Miénk e föld s az marad! Háromszínű
lobogónkon A
fehér szín mi nekünk? Minden
harcban makulátlan Lovagi
becsületünk. Gázolhattunk
vérbe, sárba - Poklok
minden undorát, Becsületünk,
mint a kócsag, Fehéren
szárnyalta át!… Háromszínű
lobogónknak Üde
zöldje mi nekünk? Minden
gyászos hervadásban Zsendülő
kikeletünk. Reménységünk
örökzöldje, Mely
nem ismer zord telet. Ha
megtépik, újra zsendít Egy
helyett száz levelet! Háromszínű
lobogónkat Cserkoszorú
övezi. Hívására
álltak talpra Nagy
időknek hősei, Véle
szálltak, hogy megvédjék Ezt
az ősi szent hazát S
vagy meghaltak, vagy kivívták Szabadságát,
igazát. Háromszínű
magyar zászlónk, Mikor
látjuk lengeni: Szívünk
tűzzel és a lelkünk Imádsággal
van teli… Mint
nemzeti szentség előtt Levesszük
a kalapunk’ S
Esküszünk, hogy e szent jelben Vagy
győzünk, vagy meghalunk.
|