Egy hitvalló keresztény A
száz éve született Esterházy János levele Száz éve, 1901. március 11-én született Esterházy János, s a
2002. március 11-éig tartó emlékévben gyakran emlékezünk e nagyszerű
keresztény politikusra. Nemrégiben kaptam meg leányától, Esterházy-Malfatti
Alice-tól annak a levélnek a másolatát, amelyet 1949-ben írt édesanyjának
(Maminkónak) és nénjének (Lulkónak), akik akkor már Franciaországban
éltek. Esterházyt a gulágról – halálos betegen – nemrég hozták
haza, ahol – később életfogytiglanra változtatott – halálos ítélet
várta. A pozsonyi kórházból küldte levelét szeretteinek. Őszinte
elragadtatással írt húgáról, Mariskáról, aki a későbbiekben is
bearanyozta bátyja börtönéveit. Esterházy Jánost családja és barátai
Bibinek nevezték, ezért áll levele végén ez az aláírás. “Édes angyali jó Maminkóm és Lulkóm! Hogy milyen érzéssel írom le a fenti sorokat, nem tudom leírni.
De, hogy szívem egész szeretete és hálája benne van, az biztos.
Annyit szeretnék mondani és írni, de oly nehéz ez, mikor azt sem
tudom, hogy köszönjem meg édes jó Maminkóm jóságos imáit, de
ugyanakkor (a) tieidet is, édes jó Lulkóm, mely imáitok nélkül soha
sem kerültem volna ide vissza, és nem írhatnám most e sorokat. Édes jó
Maminkóm és Lulkóm, Ti ismeritek Mariskát, és én ennek ellenére azt
mondom nektek, hogy olyan embereket, mint Mariska, a jó Isten csak igen
ritkán enged megszületni. Ő egy földön járó angyal, kinek az életemet
köszönhetem. Maminkónak köszönhetem az életem, hogy a világra
hozott, és Mariskának köszönhetem, hogy életben maradtam. Kapkodva írok,
mert túl nagy a boldogságom, mert tegnap egyetemes gyónást végeztem,
és megáldoztam több mint négy év után először, és ma reggel szt.
(szent) misén voltam, és ugyancsak szt. áldozáshoz járultam. Az egész
négy év alatt egyszer sem sírtam, de mikor feloldozott a pap, no és, még
amikor magamhoz vette Jézus Urunk legszentségesebb Testét, hát bizony
sűrűn hullottak a könnyeim. És nem tudom, hol kezdjem a hálaadó imákat
és az újabb könyörgéseket. Annyi kegyelem és oly végtelen irgalom,
amiben a jó Isten részesített, igazán valószínűtlen. (…) Itt is
– a jó Isten irgalma – úgy velem volt és van folyton. Most, hogy jól
táplálkozom, és külön(böző) fajta orvosságokat szedek, hiszem,
hogy az egész TBC meg fog állni, és nem fog terjedni. A szívem egész
jó, ott nincs hiba, csak egy kicsit fáradt. Az én közérzetem igazán
jó, de borzasztó gyenge vagyok. Az szinte nevetséges, hogy mire
megmosakszom, ami legfeljebb 5-6 percig tart, hát le kell ülnöm, mert
elfáradok úgy, hogy nem bírok a lábamon állni. De ez napról napra
javul. (… ) Szinte valószínűtlen, milyen jók az emberek irántam.
Ezt igazán nem érdemeltem meg. Úgy meg vagyok hatva, hogy nem is szólhatok.
Most pedig édes jó Maminkóm és Lulkóm, megírom nektek, hogy milyen
sorrendben és kiknek a segítségét kértem az egész idő alatt,
naponta legalább kétszer: Jézus Urunk legirgalmasabb Szíve. A bold.(ogságos) Szűz Mária Szeplőtlen Szt. Szíve. Őrangyalom – Szt. Terézke és Kaszab István (együttesen),
Szt. János, Szt. József, Szt. Tamás, Szt. Péter ap(ostol), Szt.Pál
ap., Szt. Jakab ap., Szt. Benedek, Szt. Gellért, Szt. István kir(ály),
Szt. Imre, Szt. László kir., Magyarország Nagyasszonya, Szt. Margit királylány,
Árpád-házi Szt. Erzsébet, Szt. Hedvig kir-lány, Szt. Erzsébet, Szt.
Anna, … Szt. Ferenc, Szt. Ignác. Szt. Antal, Szt. Alajos, Szt. Ilona,
Fatimai Szűz Mária, Lourd(es)-i Szűz Mária, Mária-völgyi Szűz Mária,
Csíksomlói Szűz Mária. És hogy milyen irgalmasan segítettek és
meghallgatták kéréseimet! Az Úr Jézus oly kézzel foghatóan segített
nagyon sokszor (pl. többször, mikor már annyira éhes voltam, hogy azt
sem tudtam, hogy ki vagyok, és akkor kértem az Úr Jézust, hogy adjon,
ha méltónak talál, egy darab kenyeret). És hányszor, egész váratlanul,
rövid időre az ima után, valaki, akit alig ismertem, megajándékozott
egy darab kenyérrel. És ehhez hasonló eset sok volt. De ezt majd
fokozatosan fogom megírni. Vigyázzatok édeseim magatokra és egészségtekre.
Hálás és nagyon szerető szívvel ölelem és csókolom édes jó
Maminkóm és Lulkóm, a viszontlátásig Bibi” Megrázó levél! Aki írta, nagyszerű ember, drága gyermek,
szerető testvér, Krisztus hűséges és alázatos lelkű követője
volt. Török Bálint, Magyarország
|