|
Bodrogköz
“végvára”. A Kelet-szlovákiai síkság déli részén, közel a szlovák-magyar
határ közelében, egy vulkanikus tábla lábánál fekszik Nagykövesd.
Keleti és déli része síkság, a Karcsa kanyarulataival, jellegzetes
homokbuckáival és a 277, 3 m magas Tarbuckájával tarkítva. Távolból
látható a község fölé magasló 13.századbeli vár romja. A tatárjárás
után építették, 1280-ban említik először. 1451-ben Jiskra hadai
ostromolták, majd hét év múlva Mátyás király hadai visszafoglalták,
és itt kötötte meg a békeszerződést Hunyadi Jiskrával. A vár urai
a Soós és Szerdahelyi családok voltak. Soós György részt vett a
Wesselényi-féle összeesküvésben, ezért a császári sereg 1672-ben
lerombolta a várat. A több mint három század elteltével, még ma is
megmaradtak a sokszögű bástya hatalmas falai a lövésekkel, és az
egyes különálló várfalak maradványai. A vár urai a vár alatt kastélyt
építettek. A község első írásbeli emléke 1283-ból való, plébániája
pedig 1332-ből. A kastély a 19. század elején épült, római
katolikus temploma 1801-1804 között. 1910-től Dienes Adorján volt
Nagykövesd római katolikus plébánosa, aki ismert volt irodalmi tevékenységéről.
Értékesek Bodrogköz körtörténeti művei: Nagykövesd százéves római
katolikus temploma /1914 /, Regélő romok /1934 / és Ahol Árpád
megpihent /1940 /. A kövesdi várromok nemcsak a régi építőmesterek
tehetségének bizonyítékai, de Dél-Zemplén történelmi múltjának
tanúi is. Pálmai
Rudolf, Kassa
|